Sokan és sokszor beszéltek már a nyilvános töltési pontok magyarországi helyzetéről, hangsúlyozva, hogy csak az vegyen elektromos autót, aki tudja otthon tölteni. Nem mindegy ugyanis, hogy 70- vagy akár 225 Forintot kell leszurkolnunk egy-egy kilowattóra villamos energiáért. Sajnos én, mint az elektromobilitás elvakult hívője, fittyet hánytam mindezen intelmekre és hogy tetézzem a bajt, egy 13 éves, 45%-ra degradálódott akkumulátorral rendelkező autóval vágtam bele a közlekedés eme futurisztikus formájába. Mint később látni fogjuk, még így sem jelent anyagi csődöt a vállalkozásom, sőt: akár egész baráti áron tudok (lokálisan emissziómentesen) helyet változtatni... DE!

Amit igazán nehéz lenyelnem, az a töltőinfrastruktúra helyzete és állapota. Vas megye nem éppen az elektromos autósok Mekkája: talán egy kezem is elég lenne a megyeszékhelyen kívül eső DC töltők összeszámolásához, de pl. Zalaegerszeg felé még az AC oszlopokat is nagyítóval kell keresni. Egy olyan régi, kevés hatótávval rendelkező autóval, mint az enyém, kész hazárdjáték "hosszabb" útra kelni, mert semmi garancia nincs arra, hogy a kiválasztott töltőhely üzemképes, a következő lehetőség pedig bőven kívül esik a cellákban tárolt maradék energiával megtehető távolságon. De mivel én "őrült" vagyok, ahogy azt már korábban említettem, ez sem riaszt vissza attól, hogy feszegessem a határokat.

Kalandozásaim alatt többször futottam bele hibás, nem működő AC oszlopokba és azok kivétel nélkül ugyanahhoz a szolgáltatóhoz tartoztak: az MVM Mobilitihez. Egy állami vállalathoz, mely nem mellesleg az egyik legdrágább szolgáltató a piacon. Elgondolkodtató... mindazonáltal az RFID-s kulcstartójuk s hogy nem muszáj az applikációval vacakolni, mindenképp piros pontot érdemel. Ha szeretnénk az elektromos autózást az átlag városlakókhoz közelebb vinni, érdemes lenne a díjszabást felülvizsgálni, a rendelkezésre állást pedig növelni: bár így elvész az izgalom, de ezt az áldozatot hajlandóak lennénk meghozni.