Mint azt az előző írásomban említettem, általánosságban elmondható, hogy az elektromos autózás azoknak éri meg leginkább, akik otthon tudják tölteni a járművüket. Ez esetben ("normál" lakossági áron számolva) 70 Forintba kerül 1 kWh villamos energia. Ez mind szép és jó, de mi a helyzet, ha a társadalom kevésbé szerencsés rétegébe tartozunk s mint ilyen, nem tudunk az udvarban/garázsban tölteni? Számoljunk utána egy picit!
Kiéheztettem hát a csöppséget és beálltam a közeli E-ON AC oszlophoz, majd magára hagytam a kocsit. Röpke 4,5 órával később tértem vissza a tett helyszínére, hogy a 100%-ra töltött autóval és némi tapasztalattal hajtsak tovább.
Ahogy a fenti képen látható, 1582 Forintot vontak le a számlámról. De mire is elég ez a kvázi 8 kWh villamos energia? Kb. 50-60 km megtehető hatótávval számolhatunk az én kis autóm esetében "teli pocakkal". Mivel azonban nem nullára merítve álltam neki "elektronokat szivattyúzni", vegyük úgy, hogy kaptam +50 kilométert. Ez esetben 1 kilométerre vetítve 31,64 Forint költség jut, 100 kilométerre pedig - dobpergés!- 3164 Forint. A mai napon átlagosnak mondható 608 Forint/literes benzinárral számolva (95-ös oktánszám, E10) 5,2 liter üzemanyagot vásárolhatnánk ugyanebből a pénzből.
Nézzük, hogyan alakul mindez otthoni körülmények között! A vételezett 7,952 kWh ára ez esetben 556,64 Forint, az egy kilométerre vetített költség 11,1328 Forint, 100 kilométerre pedig 1113,28 Forint jut; máris elég egy 2 literes kanna, ha ezért az összegért szeretnénk tankolni a kúton.
Elmondható tehát, hogy amennyiben csak a nyilvános töltési lehetőségekre hagyatkozhatunk, papíron olcsóbb lehet belső égésű motoros autóval közlekedni. Az elektromos járművek menetdinamikája, egyszerű szerkezete (gondoljunk egy modern belső égésű motorra és segédberendezéseire), lokális emissziómentessége és minimális zajhatása bőven kárpótol akkor is, ha a közlekedésnek mégis eme régi/új fajtáját választjuk.
