"A Nagylengyeli Kőolajfúró Vállalat már kora tavasz óta kísérleti fúrásokat végeztet a sárvári járásban. Uraiújfalu határában ebben az évben öt kutat fúrtak. Szinte már hozzátartoznak a tájhoz a fúrótornyok." -adta hírül a Vas Népe 1963. 11. 27-i számában. A szénhidrogének iránti növekvő igény és a kimerülőfélben lévő zalai készletek újabb és újabb kutatófúrásokat eredményeztek a környéken. A szén-dioxidban gazdag mező feltárása során aztán, 1963. 11. hó végén a munkások sikerrel jártak: kb. 1070 m mélységben földgázra leltek, melyet a kúttól csöveken elvezetve meg is gyújtottak. A mintegy 16 méter nagyságú lánggal égő természeti kincs hamarosan a helybéliek csodálatát is kivívta magának.
Hogy ez az állapot meddig tarthatott, arról nem sikerült információt találnom, mint ahogy arról sem, hogy helyileg hol lehetett ez a bizonyos kút. Annyi biztos, hogy a gáz hasznosításáról 1970. nyarán, a Petőfi Népe hasábjain olvashattak először: nyolc kilométeres távvezeték építését határozták el a döntéshozók Uraiújfalu és Répcelak között, a sajtgyár és a szénsavgyár energiaigényének biztosítására. Előbbi mintegy ötmillió forintos beruházással tért át a gáztüzelésre, utóbbi pedig az előző évi tragikus robbanás utáni rekonstrukció részeként valósította meg a fejlesztést. A tisztább energiahordozóból a gyár munkásszállója és az épülő új lakótelep számára is jutott elég. "A szerelési munkák tervszerűen haladnak, már nyomáspróbát is tartottak. (...) Képünkön a gyár tisztítórendszere, amelyhez ma egy „kiszuperált” mozdony szolgáltatja a gőzenergiát. A mozdony napjai meg vannak számlálva..." -olvashattuk a Vas Népében 1970. 12. 24-én.
A mintegy 120 millió köbméterre becsült teleppel, a benne rejlő 23% szén-dioxidot és 13 % nitrogént tartalmazó 6000 kalóriás gázzal és a ráépült infrastruktúrával 1976-ban több alkalommal is foglalkozott a megyei lap. A február 21-én megjelent számból megtudhattuk: "A megye egyetlen földgázvezetéke pillanatnyilag Uraiújfalu és Répcelak között húzódik. A répcelaki munkáslakásokat s a gyári kazánokat fűtik az uraiújfalui gázzal. A közelmúltban vizsgálták, nem rozsdásodik-e a vezeték. A szakemberek megállapították: rendben van, jó." Ugyanezen év júniusában már arról tudósítottak, hogy a természeti kincset a Szénsavtermelő Vállalat mihályi telephelyére is eljuttatják, egy akkorra már feleslegessé vált szén-dioxid vezetéken keresztül. A fejlesztések azonban itt nem álltak meg: 1977. 07. 28-án már arról cikkeztek, hogy új földgázkutat fúrtak Uraiújfalu határában az ellátásbiztonság növelése érdekében.
A bányászatban alapvetés, hogy a földben megbúvó javak előbb-utóbb elfogynak, a telepek kimerülnek. E szabály alól a cikkünk középpontjában álló kis mező sem jelentett kivételt: kiváltására már 1978-ban elhatározták, hogy Répcelakot a környzező településekkel együtt, 1982-83-ban az országos földgázhálózathoz kapcsolják. Talán akkoriban nem kellett tartani a kivitelezési munkák elhúzódásától, talán a kitermelhető mennyiség volt várakozáson felüli, mindenesetre a Vas Népe 1982. 10. hó 20-án újabb hálózatbővítésről adott hírt: "Országos cél, hogy a kis mennyiségű és nagy inerttartalmú (azaz nem éghető alkotókat is tartalmazó) gázokat minél tökéletesebben hasznosítsuk. A drága energia az egész világon kikényszeríti az ilyen és hasonló megoldásokat. Répcelakon épp ezért úgy határoztak, hogy nem hagynak semmi gázt Uraiújfalu alatt a föld mélyén, a lehetőségekhez képest az utolsó grammig kinyerik, fölhasználják azt. Evégből — főleg a Szénsavtermelő Vállalat közreműködésével s a lakosság hozzájárulásával, meg más erők bevonásával is — hozzáláttak a nyáron a nagyközséget behálózó vezetékrendszer bővítéséhez. Újabb fogyasztók bekapcsolására nyílt mód s ennek érthetően nagyon örül az érintett lakosság. „Kidobhatják” az olajkályhákat, merthogy eddig főleg olajjal fűtöttek. A szénsavgyáriak már befejezték a vezetékek fektetését a Vasút utcában, a Derkovits utcában várhatóan november végére készülnek el ezzel a munkával. Természetesen számolnak azzal, hogy kimerül az uraiújfalui készlet. Amint ez bekövetkezik, Répcelakot az országos , Devecsertől Szombathelyig húzódó hálózatra kötik. Ma járják be az Olajterv tervezőmérnökei a leendő leágazási ponttól, Jánosházától Répcelakig terjedő szakaszt. Azért Jánosházától s nem Sárvártól tervezik e leendő vezetéket, mert Jánosházáig nagyobb a gázcső átmérője, mint onnét Szombathelyig."
A fentebb említett vezeték végül egy évvel később, 1983. végén készült el s továbbépítésével lehetőséget adott Sopron országos hálózatra kapcsolásához is. (ezidőtájt még javában városi gázzal látták el a leghűségesebb várost) A vasi termelés befejezéséről nem találtam információt, mindenesetre érdekes az a tény, hogy az előfordulás nevét is adó településen, Uraiújfaluban és a szomszédos Nicken csak 1995-ben kezdődött meg a földgázszolgáltatás. A miértre talán az ipari fogyasztók előnyben részesítése lehet a válasz; a lakossági célú felhasználás csak másodikként következhetett a sorban.
A cikk megírásához az Arcanum Újságok digitális gyűjteménye szolgált forrásul.
